Tegnap, egy héttel Mickó távozás után érkezett Tojás, a 8 hónapos szálkás tacsi.

Én nem voltam itthon amikor anyum hazahozta. Amikor haza értem úgy fogadott, mintha ezer éve ismerne. Kicsit meglepődtem, de örültem neki, hisz ez azt jelenti, hogy gyógyulófélben van.

"...Tojás elhagyta a kórházat, s bár még nem gyógyult, de már képes állandó orvosi felügyelet nélküli életre. Tojás állapotát valószínűleg a babézia okozta, amelyre a szervezete máshogy reagált, mint a kutyák többségéé, valószínűleg már nem volt ismeretlen számára a fertőzés, viszont ez azzal járt, hogy szétesett a vére, folyadékkal telt meg a hasürege és gyakorlatilag a vérparaméterei alapján nem is volt életben, de közben meg mégis. Jelenleg is sovány, illetve szteroidot kap és figyelnünk kell minden reakciójára, amikor pld. elhagyjuk majd a gyógyszerek egy részét, mert visszaeshet, de most már elindultunk az úton. Talán-talán. Ami biztos: Tojás nem lehet többet babéziás, mert nem éli túl, esélye sincs, illetve azért jó eséllyel most elkártyázott pár évet az életéből előre..." (a tacskófajtamentés facebook oldaláról)

Életre való, ebből is látszik. Mindenesetre most az a dolgunk, hogy gyógyítgassuk, felhízlaljuk és persze szeretgessük! Én már most beleszerettem a kajla mozgásába.. no hát ki tudja mi lesz.. :)