Tojás

Tegnap, egy héttel Mickó távozás után érkezett Tojás, a 8 hónapos szálkás tacsi.

Én nem voltam itthon amikor anyum hazahozta. Amikor haza értem úgy fogadott, mintha ezer éve ismerne. Kicsit meglepődtem, de örültem neki, hisz ez azt jelenti, hogy gyógyulófélben van.

"...Tojás elhagyta a kórházat, s bár még nem gyógyult, de már képes állandó orvosi felügyelet nélküli életre. Tojás állapotát valószínűleg a babézia okozta, amelyre a szervezete máshogy reagált, mint a kutyák többségéé, valószínűleg már nem volt ismeretlen számára a fertőzés, viszont ez azzal járt, hogy szétesett a vére, folyadékkal telt meg a hasürege és gyakorlatilag a vérparaméterei alapján nem is volt életben, de közben meg mégis. Jelenleg is sovány, illetve szteroidot kap és figyelnünk kell minden reakciójára, amikor pld. elhagyjuk majd a gyógyszerek egy részét, mert visszaeshet, de most már elindultunk az úton. Talán-talán. Ami biztos: Tojás nem lehet többet babéziás, mert nem éli túl, esélye sincs, illetve azért jó eséllyel most elkártyázott pár évet az életéből előre..." (a tacskófajtamentés facebook oldaláról)

Életre való, ebből is látszik. Mindenesetre most az a dolgunk, hogy gyógyítgassuk, felhízlaljuk és persze szeretgessük! Én már most beleszerettem a kajla mozgásába.. no hát ki tudja mi lesz.. :)

Mici gazdis!

Bizonyám! Múlthét pénteken este költözött ahhoz a párhoz, akik március elején meglátogatták. Azóta kétszer volt náluk próbanapon és "ottalvós bulin" is. Nagyon megszerették őt és elég volt ránézni, hogy lássuk: Mici is megszerette őket! Az utolsó vendégeskedésénél már annyira nem is szeretett volna eljönni. Leendő gazdája ölében ült, csóvált és puszikat dobált. Öröm volt nézni.

Én még csütörtökön elbúcsúztam tőle. Nem értette mért kérem, hogy maradjon nyugton. Örömködött és puszikat dobált. Azért én szomorúan elköszöntem.

Pénteken anyukám és a húgom vitték el. Nagyon örült a gazdáinak, tudta már, hogy otthon van.

Nem mondom, rohadtul fog hiányozni. Az elmúlt hónapban mintha egy kölyök kutyánk lett volna. Soha ennyit nem labdáztunk még! Állandóan pörgött. Ahogy jött a jó idő a séták is hosszabbodtak, ment az ásás, a futkározás.

Itt éppen napozik.

Séta a gazdikkal a csini kendőjében:)

Igyekszem nem szomorkodni, mert tudom, hogy nagyon jó helyen van!

Az élet viszont nem áll meg. Lehet, hogy mostanság érkezik hozzánk egy szálkás tacsi. De furcsa lesz egy új jövevény ennyi idő után!:)

Trükkös

Mint már említettem, Mici okos. Nagyon okos.

Miután lekerült róla a tölcsér hamar alkalmazkodott a séta és a kajaidő menetéhez. Amikor feljövünk a sétából, mindig meg kell állni az ajtónál és leülni, hogy megnézhessük koszosak-e a lábaik. Nem mondom, hogy 100%-ra tudja, hogy ott ül és marad, de napról napra egyre nagyobb türelemmel várja, hogy mikor mehet onnan el.

Egyik este az unokatesómmal és a spánieljével, Bogival sétáltunk. Bogi jár rendszeresen agilityre, nagyon ügyes kutya. Néha van szerencsém látni, hogy micsoda trükkökre képes: vezényszóra ugat, oldalra gurul, tolat, pörög-forog, stb. Persze, sok kutya meg tudja csinálni, de nekem akkor is nagy szám.
Tehát sétánál az unokatesóm csak úgy szórakozásból elkezdte tanítgatni a "forog" trükkre. Annyi a lényege, hogy a kutya balra indulva tesz egy 360°-os kört. Micinek sikerült kevesebb mint 5 perc alatt elsajátítania. Valószínüleg sok kutya képes erre, de az ideigleneseink között még nem találkoztam ilyen ebbel.

Következő este a tolatást tanította meg neki. Kajáért bármit, ahogy elnézem :)

Kíváncsiak lettünk, hogy hogy viselkedne vajon, ha elvinném a kutyasuliba egy alkalomra. Ez a hétvége nem jön össze, mert lehet, hogy a gazdijelöltjeivel tölti a szombatot, de jövő héten remélem sikerül eljutnunk. :)

Mickó, a kotorék eb

Bátran kijelenthetem, hogy Mici egy tökéletes kutya! Jó kedélyű, játékos, kedves, kellően szófogadó (:P) és mindemellé gyönyörű a szép barna szemeivel és a formás testével. Március 1-én volt fél éve, hogy nálunk tanyázik.


Persze ahogy minden kutyának, neki is vannak furcsa és egyben vicces szokásai.

Nagy kedvencünk az, amikor haza érünk és csak Bizsu meg Porca rohan felénk nagy csóválva, örömködve, Mickó viszont sehol. Aztán egyszercsak megmozdul egy kupac takaró a kanapén, jelezvén, hogy valaki, aki alatta van nem tud kijönni. Mici ugyanis azt csinálja, hogy a kanapéra leterített 3-4 takaróból és az eredetileg Bizsu párnájából fészket épít magának. Olyan ügyesen megépíti, hogy utána nem tud kimászni és nekünk kell kiszabadítanunk.

Esténként is sikerül mindig mosolyt csalnia az arcunkra. Mielőtt elvonulnék aludni mindig kimegyek a konyhába inni (vagy édességet keresni:P). Anyukámék ilyenkor már fekszenek a kanapén a 3 kutyával. Amikor elindulok a szobámba, anyukám mindig utánam szól, hogy "vidd Micit is". Amint befejezi a mondatot Mickó felpattan, elindul a szobám felé és felszegett fejjel bemászik az ágyába. Nagyon édes.


Kb. 1 hete elkezdett ásni. Eddig is néha kaparászott egy kicsit, de mostmár nem lehet leállítani. Nem csak a lábával ás, de a szájával harapja ki a földet meg a füvet.

Az a legjobb, hogy amikor nagy nehezen behívom, odarohan hozzám, leül és elkezdi szanaszét köpködni a hatalmas sárdarabokat a pofájából. Ilyenkor általában nyakig sáros leszek.

Szombaton meglátogatta őt egy nagyon kedves pár, akik örökbe fogadnák. Először feljöttek, hogy lássák itt is, a biztonságban. Eleinte nem igazán közeledett, de miután előkerült a jutalom falat igencsak felélénkült. Játszott kicsit a labdájával is, megmutatta hogy morog, ha valaki el akarja venni tőle.
Ezután lementünk sétálni. Bóklásztunk egy kicsit a lakótelepen, hogy Mickó megmutathassa milyen szépen tud pórázon sétálni. Kicsit meglepődött, amikor észrevette, hogy nem anyukámnál van a póráz másik vége.
Miután visszaértünk a rétünkre elengedtük. Keresett egy helyet ahol végre áshat és innentől már nem nagyon foglalkozott a látogatóival. Ha valaki hozzáért vagy megpróbált beszállni az ásásba odamorgott.
Nagyon szimpatikusak voltak. Most várunk a döntésükre. :)

Végül pár kép. Ma lent voltam velük a tavaszi napsütésben. Vittem fényképezőt és büszkén kijelenthetem, hogy nagyon jó képek készültek! :)

Ilyen is csak nagy ritkán sikerül!

"A nap legjobb feje" díjat azt hiszem Bizsu nyerné, amilyen pofákkal néz bele a fényképezőbe.



Ma két éve.. :)

Ma két éve, hogy Porcica velünk van. Az elmúlt két csodálatos évünket a kutyákkal csak Morris története árnyékolja be. Nehezemre esik elfogadni, hogy egy alig fél kilós lénynek nincs helye ezen a világon.. :(

De nem sajnáltatom magam. Összességében akkor is sikeres két évünk volt, már az ideigleneseink terén.

Micike viszont valahogy beragadt. Március 1-én lesz fél éve, hogy nálunk lakik. Ezt valószínűleg az okozhatja, hogy igen szigorú feltételek mellett lehet csak örökbe fogadni. De kérdem én, mit számít ez, ha a világ egyik legboldogabb kutyáját vehetné magához a szerencsés! Talán Gauss óta nem volt ilyen virgonc, jó kedvű, játékos, kedves ideiglenesünk! Legszívesebben állandóan puszit osztana és játszana a játékaival.

Az biztos, ha eljön az álomgazdi a mi szívünkben hatalmas űr fog keletkezni, mert nagyon megszerettük őt. Sajnos még mindig az tűnik ésszerűnek, ha nem tartjuk meg, mert így továbbra is folytathatjuk az ideiglenesezést. Bár őszintén szólva 3 vagy 4 kutya közt már nincs sok különbség.

Porca itt alszik az ölemben. Imád számítógépezni. Előszeretettel fetreng ilyenkor az ülönkben. Néha felkel, megnézi mit ügyködünk éppen, esetleg dob egy puszit, aztán alszik tovább.
Azt mondják, olyan a kutya mint a gazdája. Hát ez tök igaz! Lusta, nem törődöm, makacs, ha szólsz neki egyik fülén be, a másikon ki. De így tökéletes, én így szeretem. :)

Ja és még valami! A következő linken tudsz szavazni Porcicára a Fressnapf fotóversenyében. Csak annyit kell tenned, hogy megnyomod a CUKI gombot. Amennyiben nyernénk valamit, azt a tacskó fajtamentésnek ajánlanánk fel. :)
https://www.facebook.com/Fressnapf.hu?sk=app_158301214281968&app_data=4f425bd679489

Nyugodj békében drága Morris!

Vége. Vége Morris történetének. 9 hét, mindössze ennyi adatott meg neki. Képtelen vagyok leírni mit érzek. Mindannyian tudtuk, hogy bekövetkezhet, de egyikünk sem akarta elfogadni. Másfél hét, ennyit tölthetett nálunk, ennyi jutott nekünk belőle.

Tegnap este nem voltam jól és ezért észre se vettem, hogy ő sem. Amikor haza értem, láttam, hogy kint fekszik a földön a nappaliban, a kutyáink körül veszik, szimatolják. Elmentem lefeküdni azzal a tudattal, hogy majd anyukám behozza később, ahogy minden este szokta. Meg sem simogattam és ezt egy életen át bánni fogom.

Fél 11-kor ébresztett anyukám. Morris elpusztult. Először fel sem fogtam. A nappaliban az üres kosár látványa fogadott. Anyukám az állatorvostól jött. Oda még együtt mentek, Mici is elkísérte őket. Én nem mentem. Egy újjabb dolog amit örökre bánni fogok.

Morris hagyta, hogy Balázs megvizsgálja, majd elaludt.

Porcica tudta. Egész éjjel a doboza mellett feküdt. A dobozba lógatva a fejét őrizte. Micit is elhajtotta tőle morogva. Érezte, hogy valami nincs rendben.

Másfél óra sírás után, most azon gondolkodom, hogy ki döntött úgy, hogy ennek így kell lennie? Miért pont ő, miért pont mi? Ő is ugyanúgy megérdemelt volna egy hosszú, boldog, gazdis életet.

Nem volt fél kiló, mégis tudom, hogy anyukám következő bejegyzése Morris blogjában több száz embernek könnyet fog csalni a szemébe.

Nyugodj békében drága Morris.

Szerda - 02:35

Morris állapota elég kétségbeejtő. Hol jól van, hol rosszabbul. Hétvégén úgy nézett ki, hogy kezd javulni, a szombatunkat megkoronázta egy várva-várt kakival. Élénk volt, jött-ment, intézkedett. Megtanulta a nagyoktól a kanapén alvás művészetét is. Kezdtünk örülni. A súlya is nőtt, kicsivel több volt mint 4 deka!
Vasárnap viszont már nem volt az igazi. Bágyadt volt, nem evett annyit mint eddig, amit evett kihányta. Hétfőn aztán rosszabbodott. Délelőtt láttam, hogy nagy kínban van, kitettem a kőre. Nagyon kis szerencsétlen volt, alig bírt menni. Egyszer csak elkezdett kakilni. Akármilyen gusztustalanul hangzik, de mintha tubusból nyomnánk a fogkrémet úgy jött belőle. Természetesen senki nem volt itthon, csak én, úgyhogy eléggé megviselte a gyomromat a féreg ellenőrzés, a takarítás és a kutya lepucolása!
Anyukám felhívta Balázst, a csodadokit, aki azt mondta, hogy látni szeretné. Kocsiba ültünk és kimentünk Szentendrére. Sajnos Balázs arca se volt túl megnyugatató. Ő se nagyon tudja, hogy mit kéne tenni. Az ultrahang szerint nincs féreg, nincs semmi ami miatt ne tudná elvégezni a dolgát, a hányás oka sem világos. Mind emellett ki van száradva, emiatt kapott infúziót, nem is keveset. Úgy nézett ki mint egy puputeve. Itthon csak úgy próbaképp oda tettem a vizes tál mellé, ahonnan eddig még nem ivott, illetve nem is próbáltuk itatni. Azonnal neki esett! Mi meg szórakozunk a pipettával napok óta! Sajnos ez az alkalom volt az egyetlen, amikor tálból ivott, azóta egyszer sem.
Tegnap hajnali 6-kor mentünk ki Szentendrére. Megint én vezettem, úgyhogy lassan már egyedül is oda találnék. Én, a friss jogsis... Balázs továbbra is csak annyit tudott mondani, mint eddig. Kaptunk egy tubus űrhajóspasztát meg injekciókat.
Napközben én voltam vele itthon egyedül. Egésznap aludt alig evett, ivott. Ehhez képest sikerült megint egy gyomorforgató adagot kitermelnie. Azután megint aludt. Délután se lett jobb, ráadásul még azt a kevesett is kihányta, amit sikerült lenyelnie. Kaja valószínüleg megmarad benne, mert csak slejm jön.

Ma már háromnegyed 2 körül keltett a nyúszögős hangocskáján. A hasa megint teljesen fel van puffadva és nagy kínban volt. Kivittaem a nappaliba a kőre, onnan egyszerűbb takarítani. Szétcsúszott lábakkal hevert a földön és folyamatosan sírt. Ahhoz már eléggé jól ismerjük, hogy tudjuk, hogy valami nem stimmel és azért sír. Felébresztettem anyukámat, kapott elől-hátul parafint, de semmi. Most visszatettük az ágyába és alszik. Kiváncsi leszek, mit produkál reggelig.

Történhetne már valami csoda, ez a kiskutya már igazán eleget szenvedett. Megérdemelne mostmár egy végig játszott délutánt... :(

Morris

Ma délután, 16.30 körül vettük át Morrist, a 40 dekás kölyök kaninchent Margit hídnál. Két srác hozta Mohácsról, egy tenyésztőtől. Egy dobozban kaptuk, alig látszott ki a  takarók közül.

Rögtön indultunk Szentendrére, az állatorvoshoz. Az úton nem igazán mocorgott, a takarói közé bújva kucorgott. Tényleg elég rossz állapotban van. Az orvosnál aztán kicsit fellélegeztünk. Amint kikerült a dobozból felelevenedett és ide-oda mászkált az asztalon. Persze csak annyira, amennyira a nyeszlett kis lábacskáival tud. Kapott pár szurit, amit nagyon rosszul viselt, nyüszögött, fetrengett és harapdált minket. Kapott kajának űrhajós pasztát, amit még most, az éjszaka folyamán oda kell adnunk neki.
Itthon kitettük egy kicsit a parkettára, hogy a mi kutyáink is lássák, hogy ki az akihez nem érhetnek hozzá a következő hetekben. Nagy lelkesen rohangált mindegyik felé, azok persze ijedtükben azt se tudták merre meneküljenek. Végülis csak 10-15-ször akkorák mint ő, de mindegy.. :D Nagyon érdekes, hogy Miciben mintha feléledtek volna az anyai ösztönök vagy nem is tudom. A doboza körül mászkált, folyton figyelte, csóvált, alig lehetett elhesegetni!
A nevén sokat agyaltunk, először Balázsnak akartuk elnevezni a csodadoki után, aki Micit is meggyógyította. Ebből lett a Balu, de abból valahogy mindenkinek a medve jut eszébe a Dzsungel könyvéből, így azt elvetettük. Végül anyukám mondta, hogy legyen Morris, a Mini Morris után, mert az is kicsike a többihez képest! :) Jó név, azt hiszem Morrisnak is tetszik! ;)
Amíg mászkált próbáltam készíteni róla pár fotót ami jól tükrözi a méretkülönbségeket.


Nagyjából így sikerültek.

Mialatt ezt a bejegyzést írtam elkezdtedd sírni. Odamentem a dobozáshoz, simiztem, úgy nézett ki, hogy elaludt, de amikor visszafeküdtem az ágyba elkezdett próbálkozni a doboz elhagyásával. Kivittem kicsit a kanapéra, persze rögtön oda is csurrantott. Hogy fognak nekem örülni holnap! :) Kapott egy kis kaját, aztán visszaraktam a dobozába. Most viszont elkezdett érdekesen köhögni vagy fulladozni vagy öklendezni, nem is tudom. Itt ülök az ágyon magatehetetlenül, mert nem tudok neki segíteni...

Morris blogja: http://morris.blogger.hu

40 dekás kaninchen

Angol órámon érkezett az sms anyumtól: "Kaninchen, 40 dkg, holnap érkezik". Első körben nagyon megörültem, mert régi vágyunk, hogy egyszer egy ilyen kutyus vendégeskedjen nálunk. Bele se gondoltam, hogy valójában mennyi is az a 40 dkg. Nagy boldogságomban szünetben telefonáltam Maminak, aki felhívta a figyelmemet a súlyára. Ez nagyon kevés könnyebb, mint egy fél kilós kenyér!! Elvileg kölyök kutyus, de akkor is kb. 80 dkg-nak kéne lennie. Egyből legörbült a szám. Ezután következett az igazán rossz hír! Nagyon beteg, tüdőgyulladása van, úgyhogy lehet hogy a holnapot sem éri meg. Ha igen, akkor az az eshetőség is fenn áll, hogy nálunk fog elpusztulni. Mindenesetre ha hozzánk kerül nagyon nehéz hetünk lesz.

Most nagyon szorítunk, hogy idekerülhessen, mert biztos vagyok benne, hogy nálunk a melegben és szeretetben helyrejöhetne.

Aki esetleg nem tudná, milyen a kaninchen tacskó:
"Súlya kb. 4 kg. A kaninchen tacskó mellkaskörmérete 30 cm-ben lett meghatározva 2 cm tűréssel.
A három szőrváltozat ugyan úgy megjelenik mint a nagyobb méreteknél. Kis mérete ellenére igazi vadász. Napjainkban is használják vadászatban. Rendkívül kedves, jól alkalmazkodik, ezért lakásban való tartásra kifejezetten ajánlott. Családban igyekszik mindig a középpontban lenni (igazi toy-kutya), amit megnyerő jellemével hamar el is ér. Megfelelő menjyiségű mozgással nagyon jól bírja az egész napos várakozást is gazdájára." (Wikipédia)


Ő egy 6 éves kaninchen leányzó. Nem, nem a párnák nagyok, ő kicsi!

Ma végleg le került a tölcsér Miciről

Igen igen, jól olvasod.. Mici 4 hónapja tölcsérben élt, csak kajánál került le. Persze most lehet jönni azzal, hogy túlzásba estünk, mekkora kínzás szegénynek és a többi.. Amikor utoljára írtam bejegyzést, azt írtam, hogy már gyógyulófélben van. Hát sajna nem így történt. Egyre rosszabbodott az állapota, a lábait és a hasát véresre vakarta a hátsólábával. A sebei folyamatosan gennyeztek, amitől rettenetes szaga volt, emiatt nehezen lehetett megmaradni vele egy helységben. Októbertől, az orvosi kezelés sikertelensége után biorezonanciás kezelésre hordtuk. A doki és a kütyü szerint sokat javult az állapota, amit néha észre is vettünk, de decemberben annyira leromlott, hogy egy hétig csak abban reménykedtünk, hogy a másnapot megérje. Borzalmas volt. Végül anyum döntött, ez így nem mehet tovább: antibiotikumos kezelés. Ez volt december közepén.

Az utolsó oltást múlt héten kapta. Az elmúlt két hétben mintha kicserélték volna! Mint egy kölyök tacskó. Fel-alá rohangál, ügyintéz, játszik és még mindig annyira falánk, hogy a játékait is megenné. A szőre is kezd visszanőni a hasán és a lábain. Nagyon kedves és okos kiskutya! :)

A fenti kép a vauvau.hu, Kiss Csanád proffesszionális kutyafotós által készült. Anyum nyert a facebook-on 5 képet tőle. A fotózás nagyon nagy élmény volt, Mici alig bírt megmaradni a helyén, Bizsu folyamatosan kommentálta Csanád brekegését és a fényképező kattogását, Porcicán pedig látszott, hogy neki tök mindegy mit csinálunk vele csak ne kelljen megmozdulnia hozzá! :))
Íme a többi kép:

Porcicám,

Bizsu,

a trió

és a két tesó.

Mint látjátok sikerült rájönnöm, hogyan kell lekicsínyíteni a képeket. Tádámm! :D